Mivel a hőmérséklet az utóbbi napokban jelentősen megnőtt, és közelít a 30 Celsius-fokhoz, valószínűleg sokan közületek elkezdtek légkondicionáló eszközök után kutatni. Könnyen hozzáférhetőnek tartjuk ezeket a készülékeket, mintha mindig is részei lettek volna életünknek. Azonban ez nem így van, ezért úgy döntöttünk, hogy felfedezzük a légkondicionáló eszközök történelmét és meglepő eredetét.
Történetünk 1840-ben kezdődik, amikor a floridai orvos és feltaláló, John Gorrie azt javasolta, hogy hűtsük le a városokat, hogy megkönnyítsük a nagy hőmérsékletekkel járó problémákat. Gorrie meg volt győződve arról, hogy a hűtés a kulcsa annak, hogy megszüntessük a betegségeket, különösen a maláriát, ami akkoriban terjedt. Egyszerű rendszert hozott létre a kórházak szobáinak hűtésére, melyet a jeges észak-amerikai tavakból és folyókból szállított jég alapján működtetett.
Ezután Gorrie elkezdett kísérletezni a mesterséges hűtéssel. Egy olyan gépet fejlesztett ki, amely lóerővel, vízzel, ronggyal vagy gőzzel hajtott kompresszort használt jég előállítására. A szabadalmat 1851-ben szerezte meg, de nem sikerült kereskedelmi szinten bevezetnie a technológiát, főként mert a fő támogatója elhunyt.
Az ókori Egyiptom is a légkondicionáló eszközök történetének része, ahol passzív levegőkondicionáló technikákat alkalmaztak. Itt agyagedényeket használtak, amelyeket vízzel töltöttek meg, majd stratégiai helyeken helyeztek el, hogy a víz elpárologjon. 1558-ban Giambattista della Porta egy olyan módszert dolgozott ki, amellyel a jég hőmérsékletét a fagypont alá lehetett csökkenteni, ha kálium-nitráttal keverték össze.
Még a 19. század előtt, 1758-ban, Benjamin Franklin már az elpárolgás jelenségét tanulmányozta mint lehetséges módszert a gyors hűtésre. Megállapította, hogy a rendkívül volatilis, gyorsan elpárolgó folyadékok, mint az alkohol vagy az éter elpárologtatásával jelentősen csökkenthető egy tárgy hőmérséklete, mégpedig a víz fagyáspontja alá is.
1829-ben Michael Faraday felfedezte, hogy az ammónia összenyomásával és folyékonyításával hűthető a levegő, amikor az ammónia elpárolog.
Az igazi fordulópont 1902-ben érkezett, amikor hivatalosan is feltalálták a légkondicionáló eszközt. Mindez Willis Haviland Carrier mérnöknek köszönhető, aki kísérleteket kezdett végezni a berendezésekkel és a páratartalom törvényeivel. Mindezt azért, hogy megoldást találjon egy brooklyni nyomdában felmerült problémára. Felhasználta a korábbi mechanikus hűtési koncepciókat, és levegőt küldött vízzel töltött tekercseken keresztül.
Így a levegő a nyomda vezérlőszobájában hűlni kezdett, és a páratartalom is csökkent. Carrier egy olyan rendszert hozott létre, amely hűtőtekercseken keresztül szabályozta a páratartalmat. A levegőt képes volt megnedvesíteni a víz felmelegítésével, vagy éppen szárazabbá tenni a levegő lehűtésével. Az első hűtési rendszerek az amerikai mozikban lettek kipróbálva, és nagyon egyszerűek voltak: az élelmiszeriparban használt hűtőegységeket használták, amelyek hideg levegőt szállítottak az épület szellőzőrendszerén keresztül. A probléma az volt, hogy a hideg levegő csak lent volt, míg fent meleg volt.
A New York-i Rivoli Theaterben 1922-ben Carrier egy centrifugán alapuló rendszert vezetett be, amely kevesebb alkatrészt és kompresszort igényelt, mint a korábban meglévő egységek. 1929-ben a Frigidaire bevezetett egy olyan hűtőt, ami elég kicsi volt ahhoz, hogy otthon is használható legyen, és nagy rádióhoz hasonló kinézete volt. Azonban nehézkes volt, drága, és szükség volt rá, hogy egy távoli kondenzációs egység szabályozza.
Ugrás 1933-ba, amikor a Carrier Air Conditioning Company of America kifejlesztett egy légkondicionáló készüléket, amely szíj alapú kondenzációs egységet, fúvómechanizmust, mechanikus szabályozást és evaporátor-tekercset használt. A 30-as években a General Motors mérnökei szintetizálták a klórofluoroszén hűtőközegeket, ami nem gyulladékony hűtőközeggé vált. Így a légkondicionálók sokkal biztonságosabbak lettek. Azonban az eredményül kapott vegyi anyagok károsították az ózonréteget, és ezért a 90-es évektől kezdve világszerte betiltották őket.
1932-ben jelent meg az első ablakon keresztül felszerelhető légkondicionáló, de még mindig drága volt. Henry Galson mérnök olcsóbb és kompaktabb változatot fejlesztett ki, és 1947-ig 43 000 rendszert értékesítettek.
Az 1960-as évek végére az új építésű lakások többségében már központi légkondicionáló rendszer volt az Egyesült Államokban. 1970-ben az energiaügyi válság miatt a törvényhozók alacsonyabb energiafogyasztást írtak elő mindenhol. Ekkor jöttek létre az energiafogyasztási normák.
Ma már gőzkompressziós eszközökkel, diagnosztikával és elektronikus vezérléssel rendelkező légkondicionálók állnak rendelkezésünkre, melyek jelentősen javították az energiahatékonyságot. 2018-ban 1,6 milliárd légkondicionáló egységet számláltak össze, amelyek a világ épületeinek elektromos energiájának 20%-át fogyasztották el. A számok szerint ez a szám 2050-re 5,6 milliárdra fog nőni.
